Apple Phaedra Raszl

Ezen a filmen sírunk-nevetünk apukáddal ezidőtájt... :-) Tudod, mindenkinek vannak kedvenc filmei, a miénk most ez.

Neki szoktál indulni vásárolni.
Itt éppen az én csizmámba bújtál bele - menetiránynak háttal -, ami neked épp csak a derekadig ér.
A kezedbe vettél egy kis szütyőt, és talpig mandarinos bodyban közölted, hogy:
"- Amina elmegy a busszal. Amina elmegy a shopping..."
Hát jó...

Az egyik olyan játék, amin zokogva röhögtünk folyton.
Elbújtál, vagy egyikünk elbújtatott.
Keresésre indultunk, persze folyamatosan, hangosan kérdezgettük:
- Hol van Amina? Az ágy alá bújt? Vagy a fürdőszobában van?
Minden egyes kérdésre hangosan válaszolgattál a rejtekhelyedről :-))
Ezt hallottuk:
- Nem!
- Itt!
- Ott!
- Itt vagyok! :-)
Nagyon nehéz volt megtalálni :-))

Mindenben segíteni akartál.
Együtt készítettük a pancsivizet, a reggeli kávémat, ami csak eszedbejutott.
Egyre több dologgal bízhattalak meg, és Te boldogan végrehajtottad a feladatokat :-)

Ez volt az első csizma amit imádtál fel-le húzgálni és ha csak pelenkában voltál, akkor is sokszor rajtad volt :-)
Hol rendesen, hol kacsalábon, mint itt is, koszos macskám :-)

Újra meglátogattuk a macikat.
Hosszú ideig barátkoztunk velük.
Oldalt, ahol kevésbé járnak a népek, leguggoltunk és úgy... magyar módra elkezdtük falatozni a Nóri által sütött isteni fasírtot, friss kiflivel, uborkával :-)
Persze, hogy - szószerint - a föld alól jöttek a jószimatú medvék a kerítéshez, ahol mindjárt egy kerekedett egy össznépi heppening.
Együtt falatoztuk a madárlátta hazait.
Sokáig nem vettük észre, hogy mögöttünk, az erdészházra emlékeztető takaros helyről figyel bennünket egy férfi - aki mellesleg éppen rőzsét égetett az udvaron -.
Odasétált hozzánk és megköszönte, hogy ilyen sok időt szántunk a mackóira, és beszélgettünk hozzájuk, etettük őket.
Kiderült, hogy Ő hozta be az országba valamennyi ott élő macit, és többükkel filmeket is forgattak.
Igazi forma volt ez a hapsi. A nyakában - elpusztult - medvéi karmai díszelegtek.
Mondanám, hogy Ő már nem igazán ember, inkább az állatok között érzi jól magát és szinte Maugliként éli az életét ösztönösen. Sokat mesélt nekünk az állatairól, akiket imádattal vesz körül.
Sajnos..., mint ebben az országban oly sok mindent, ezt a helyet sem kímélte a rosszindulat és költöznie kell a macikkal együtt. Nem sokáig lesz már Veresegyházán ez a szép kis farm...
Nagyon együttérzek Vele, és remélem, hogy megtalálja a helyét és biztonságban tudhatja végre a testvérként szeretett állatait:-(
Kattints rám, ha kiváncsi vagy MACIPAPÁRA, akiről meséltem Neked!

A szirén éneketekkel teljesen levesztek a lábamról :-)
A fürdőszobákból nőnek ki a nagy énekesek... :-)

Egyre inkább kislány voltál, már nem igazán baba.
Ez különösen akkor vált világossá, amikor RebikÁval és Botival voltál együtt.
(Unokahúg (15hó), és unokaöccs (10hó))
A babapocakod..., mintha kezdett volna eltűnni.
A mozgásod, futásod teljesen koordináltnak hatott.
Élvezettel utánoztál bennünket és a környezetünkben élő embereket, állatokat:-)
A kétlépcsős utasításokat is értetted, teljesítetted. Angolul és magyarul egyaránt.
(Pl. Menj be a fürdőszobába és tedd a mosógépbe a harisnyádat kérlek)
Mániákus rendrakó voltál egyébként. Glédában kellett állnia a dolgoknak - ha olyanod volt -:-)
A hajamat is igazgattad folyton, hogy ne lógjon a szemembe.
Természetesen a zene bolondja voltál - mint a hasonlókorú gyerekek -. Denszing és a tárgyakkal való hangutánzás ment a ritmusra.
Már simán felmásztál - sőt felálltál egy székre - és arról biztonságosan le is jöttél.
Vettünk neked cipelhető fellépőt, ami székként is funkcionált. Ezzel aztán a kézmosástól a könyv leböngészésééig mindent önállóan akartál végezni.
Az öltözködésben már hónapok óta aktívan résztvettél - nadrág egyedül fel-le húzása, a fejeden keresztül lehúztad a pólókat, zoknikat fel-le húztad, a cipőbe is bebújtál, néha kacsalábasan, de csináltad:-) -.
A képeskönyveidet kivülről fújtad, egyre bővült a szókincsed, rokonértelmű - szinoníma - szavakkal magyaráztad ki magad ha nem értettük amit mondani akarsz.
Szabályos történeteket játszottál el magadban, vagy nekünk. Kitaláltál sztorikat és elmutogattad, magyaráztad.
Pl. a derekadra kötöttél vagy erősítgettél egy konyharuhát, elém álltál és azt kérdezted:
- Anya! Kérsz kávét?! ....(?!).... Naaaa! Lécci, kérsz kávét! - és ha megrendeltem csináltad a képzeletbeli feketémet és hoztad, hogy igyam meg:-)
Hamarosan ez Capuccinóra változott valami oknál fogva:-)
Csodálatos módokon tudtad kifejezni a szeretetedet, ragaszkodásodat!
Ölelgettél, hajtogattad, hogy szeretsz, bújtál mint egy kis macska:-)
Sokkal könnyebb lett veled az élet, mint mondjuk fél évvel azelőtt!
Igazi barátnőm voltál már! Örömmel segítettél mindenben, boldogan Tv-tél velem, ha mondjuk fetrengeni volt kedvem, együtt ettünk, nem kellett kétségbeesnem ha otthon felejtettük a cumisüvegedet, vettem neked egy szívószálas vagy palackos üdítőt és simán kiittad belőle.
Nagyon de nagyon kellett már vigyáznom a számra!
Egyszer ráordítottam egy kutyára az utcán, aki teljesen közeljött és nem volt barátságos, hogy TAKARODJ!
Ezt persze alaposan ki kellett beszélnem veled, hogy mi volt ez a jelenet, mert amig csak birtad szusszal, kérdeztél róla.
Azóta többször - különböző körülmények között - hallottam vissza ezt a szót!
Pl. a gumicsizmádat akartad felhúzni, begurultál, és artikulálatlan hangon üvöltötted:
- Takarooooodj a csizma!
De volt már - Takaroooodj a cumi!- is.
Először vicces, aztán kétségbeejtő, hogy ilyeneket és hasonló szavakat is megjegyzel és használod is őket...

Nem lehet zongorázni sem a különbséget.
1 év alatt, folyamatos meló volt, hogy hozzászokjunk az állandóan változó lényedhez.
Ez azért szép különösen, mert én magam is folyamatosan változtam ezidő alatt.
Szinte kicserélődtem.
Azt kellett megértenem, hogy a szülés, életem legnagyobb "beavatása" volt.
Talán ezért tartottam a gyerekvállalástól többek között ennyire..., mert éreztem, hogy kicserélődök tőle teljesen.
Hogy már soha többé nem leszek az a csaj, aki voltam. Hogy már valakinek az anyja, példaképe, mindene leszek. A szülés misztériuma megváltoztatott, átalakított.
Bár még ma is elmennék illegálpartykra - sőt el is fogok:-) -, de MÁS lettem általad.
Az elmúlt egy évem - édesapád nagy-nagy támogatásával - arról is szólt, hogy olyan tanfolyamokra és beavatásokra jártam, ahol a lelkemet erősítettem. Ahol "én" és a '"felettes énem" végre találkozott. Hosszú utat tettem meg. Nagyon hosszút.
Azt hiszem rajzolódik szépen a VAGYOK.
Itt voltam tanfolyamokon Ayshanál.
8-as és 3-as, valamint egyéni közvetítéseken jártam.
Diapozitív stresszoldásokon és kineziológiai oldásokon vettem részt.
A kineziológiai oldások egyik sorozata, veled a pocakomban történt :-)
Sosem fogom elfelejteni az érzéseket...
8 hónapos voltál, én pedig cipeltelek a nagy hasamban. Aludtál odabent a fészekben.
Az oldás olyan pozitív hatással volt Rád is, hogy éreztem az örömtáncodat:-)
Boldog voltál és én is. A szülés utáni nehéz időszak engem nagyon próbára tett. És azt hiszem a szellemi vezetőim is váltották egymást, mert energetikailag és mentálisan a pokol bugyrait kellett megjárnom ahhoz, hogy felemelkedhessek.
Hogy valaki más legyek. Olyan valaki, aki képes a szellemi és érzelmi egyensúlyodat elősegíteni.
Holisztikus módszerekkel gyógyítgatlak és nagy gondot fordítok arra, hogy egy szabad lélek légy, aki megélheti önmagát.
Szeretnék a barátnőd maradni örökké...

Képes voltál órákig sétálni. Szó szerint. Elindultunk - és mivel neked a cél felé vezető út is nagy kaland -, hosszúúúú idő volt, míg odaértünk, ahová terveztük.
Bogyót szedtünk, amit lelkesen összetapostunk.
Macskákat etettünk, embereket állítottunk meg és derítettünk "más" kedvre gyakran :-)
Gesztenye volt minden zsebemben és a babakocsiba is jutott belőlük.
Varázspálcát kerestünk és azt suhogtatva kiabáltuk: Juj de jó!
Moci ha kellett, ha nem. Vadállat mód hajtottad magad, majd felemelt lábakkal száguldoztál enyhébb lejtőkön, mi pedig lobogó hajjal ügettünk utánad. Természetesen a "hurrá! juj de jó!" itt is csatakiáltás volt :-)
Mivel autónk még mindig nem volt, busszal közlekedtünk ha elakartuk hagyni végre ingerszegény kerületünket. Na, ezt perszehogy imádtad!
De amikor csak kikísértük apát a buszhoz, az is nagy kaland volt neked, mert aznap többször szóba hoztad még a buszt nekem:-) Tudtad, hogy apa dolgozni jár vele és alig tudtad elengedni őt.
Itt jött be először - magadtól -, a SZERETLEK! HIÁNYZOTTÁL!, amikor apát vagy engem nélkülöznöd kellett egy darabig:-)

Szerintem okos vagy!
19-20 hónaposan 10-ig számoltál önállóan!
21 hónaposan már angolul is.
Mindkét nyelven elmondtad amit akartál.
Szinónimákat is használtál ha végképp nem értettek meg.
Felismerted a színek többségét. Például: "Anya! (zöld labdára mutatva) Apple szín = alma szín"
Az Usborne angol képes gyereklexikont lapozgatjuk születésedtől Veled a legtöbbet, ami már jól el van nyűve, de indokoltan.
Abban az érzelmektől a cselekvéseken át, a tárgyakig mindent elmesélsz angolul és magyarul is.
Amikor vitázni van kedved megteszed.
Pl: Come on Amina! Look this is a snail! (Gyere Amina, nézd ez egy csiga)
Te harsányan: - Nem, az CIGA!!!
No, this is a snail!!!
NEEEEEEEM AZ CIGAAAAAA!
Nem hagyod magad és kész :-)
Gyakran két nyelven hozod össze amit akarsz:
- Amina eszik a SZÜP (leves).

21 hónapos korodban ez a hosszú mondat hagyta el a szádat amikor megláttad, hogy méhecske szállt a kólás üvegedre:
"A Bee(méhecske) iszik a Amina coló"
Bejött a szótáradba a LÁTOD? kérdés. Igy hát bármit mondtál a vége vagy eleje ez volt gyakran:-)
Pl - az állatkerben vásároltunk neked hűtőmágneseket, az egyiken oroszlán volt, a másikon az állatkert egyik lakója KÁLMÁN, a csimpánz :-)) akinek mellesleg kint van a kukija, ami nagy öröm, mert mindig hozzáteszed ha rácsodálkozol a képre : KAMMMAN KUKIJA, KAMMAN KISZFIJÚ (értsd: Kálmán kukija, Kálmán kisfiú:-))
Nos, például a Kálmán nevű majomnak sokszor magyaráztál az élet dolgairól.
"Kammman LÁTOD?! Apa eszik a nyamit!"
És Kálmán látta... :-)

Annáéknál grillpartyt csináltunk azokkal a barátainkkal, akiket már az üzletben ismertünk meg.
Te nem voltál ott, mert a foglalkozás célja az volt, hogy lelazuljunk. Azaz jager, sör, pezsgő és töménytelen mennyiségű grillétel:-)
Szuper volt. Régen beszélgettem ennyit és ilyen jót egy buliban.
Én a partykból mindig azt hiányolom, hogy nincsenek "összefogva". Nem azt mondom, hogy társasjátékozni kell, de a meghívó dolga szerintem, hogy ne hagyja szétesni a csapatot.
Itt egész este együtt éltünk, mély-elgondolkodtató beszélgetés volt, ugyanakkor annyit röhögtünk, hogy fájt a szám :-) Nehéz volt néha kitalálni a mosdóba, de igy volt szuper :-)
Imádom a Lyonesst, amiért ilyen embereket fog össze! Hogy megismerhettem őket, támaszkodhatok rájuk és ők is rám. Hogy itt nincs rangsor, mégha az egyik 20ezer eurot keres is, a másik pedig még csak heti 150ezret :-)))
(Sárga pólóban az én imádott Lacimacim:-) Ő álmodta meg annak idején a Mercator Travelt, létrehozta, feljuttatta a csúcsra, majd hosszas szünet után itt találta meg azt amiben újra sikeres akart lenni. Természetesen az is lett. Az Ő segítségével vagyok én is nagyon sikeres és boldog. És ez hogyan függ össze veled? Egy életre megoldódtak az anyagi gondjaid azért, mert Ő fogta a kezemet...)

Nem voltál válogatós. Azt hiszem teljesen normális volt ahogyan ettél.
Reggel kakaó (tej némi vízzel és nesquick kakaó). Mese nézés, majd áfonya vagy valami rágcsálnivaló. Ebéd, bármi gyakorlatilag, de leginkább tésztaféle vagy rizs köret. Természetesen ha nem volt a tányérodon, döbbenten kérdezted:
- Anya? Husiii?
Szóval a husi az fontos volt. Nem csináltunk belőle nagy hajcihőt, amit mi ettünk vagy valami hasonlót kaptál. A délutáni séta alatt "kukac" vagy egyéb rágcsa, és a kedvenc kávézónkban roletti, amit mindig ajándékba kaptál a lányoktól. Pogácsa vagy fagyi.
Vacsi még mindig tápszer melegen, az ágyikóban - fürdés után, alvás előtt -.

Egy édes történet a haspókságodról:
Auchan Áruház. Papa, apa, te és én. Berobbantunk vásárolni, de azt korgó gyomorral nem lehet, így hát a grill pultban vettünk némi hurka-kolbász-krumpli, jóféle magyaros étket.
Felültettelek a kajás pultra magam mellé és adogattam a sült krumplit a kezedbe.
Te persze rákérdeztél a kezemben lévő dologra:
- Anya mi az?
- Hurka.
- Amina is hurka.
- Jó - mondom és nyújtottam feléd, hogy harapj, de menetközben, magam sem értem miért meggondoltam magamat, és a kezedbe nyomtam egy krumplit, mondtam várj és beleharaptam a hurkába -.
- Jaj! Anya miciász???? Hurka gele (gyere) visszaaaa! - rimánkodtad magadhoz a husit :-))

Koszos Minám! Nem győzőm mondani Neked, hogy úúúúúgy örülök, amiért bennünket választottál!
Olyan klassz, hogy hozzánk jöttél lakni! :-)))
Imádjuk azt a drága pofikádat...
21.hónaposan már félelmetesen ügyes voltál. Igazi nagylány. Anyáskodtál a játékaidon, a pici RebiKÁn, a Botikán, mindenkin aki kicsi és védtelen volt.
Rengeteg történet kering a fejemben.
Egyet ide biggyesztek a 21 hónapos dumáidból:

Teljes áhítattal figyelgetted mindig, amikor a tükör előtt állva sminkeltem magam.
Amina: - Anya! Micinász? (Mit csinálsz?)
Anya: - Anya szépítkezik.
Amina: - Az mi?
Anya: - Szájfény, amitől szép lesz anya szája.
Amina: - Anya, szíp a száját? (Szép lesz a szája?)
Anya: - Igen, azt hiszem ettől szép lesz a szám...
Amina: - Amina is szíp a száját!!! - kérted ágaskodva a szájfényt.

Hát hagy szóljon, kented Te is magadra veszettül.
Na, innentől kezdve ha a fürdőszoba tükör előtt találtál, már néztél is rám felhúzott szemöldökkel könyörgőn, ugyanakkor vádlón - hogy miért sunyizok én egyedül, noha jól tudom, a csajoknak ezt együtt kellene csinálniuk -:
- Anya!!! Amina is szíííííííp a szájáááááát!
Már nyújtottam is le neked a "tiédet", te boldogat kibaktattál az előszoba tükörhöz, kikented magad, majd büszke mosollyal vártad, hogy agyon dícsérjünk:-)

Persze, hogy adósod vagyok megint több, mint egy hónappal!
Összerakom a képeidet, átgondolom a tartalmat és már írom is, ígérem!
Addig is ide vágok neked - felülre - olyasmit, amire együtt szoktunk "denszingelni"... tudod?:-)
Alulra pedig a White Christmas került tőlük, mert habár még 2 hónap, reménytelenül karácsonyi hangulat uralkodik rajtunk:-) Mézeskalács recepteket bújunk, ajándékokat tervezgetünk, és úgy egyáltalán... :-)
Ja, mostanában apával az "Only youuuuu"-t üvöltitek fürdés közben nekem teljes áhítattal... imádom!:-)

1./ Az idióta struccnak örülve.
2./ Kecskéket etetve, hol röhögve, hol rinyálva.
3./ Nesquick nyuszitól kakaót koldulva.
4./ Pingvin-fóka keresőbe.
(Még mindíg béna kamerával...:-( )

Augusztusban - életedben először -, bebarangoltad az Állatkertet.
Erre vártunk, hogy már értsd hol vagy. Fantasztikus volt :-)) Alig várom, hogy újra mehessünk veled.
Végig csipogtad az utat, jujgatások és kuncogások kíséretében izgultad végig az egészet.
Órákig sétáltunk az állatok között, mindenre rácsodálkoztál. Amikor jöttünk ki a kapun, fene tudja miért de az első szembejövő emberre nézve felkiáltottál:
- Úúúúristen! Bácsi! :-))

Az állatkerti barangolás részleteiről fel kell tennem neked a videót is, mert tényleg irtó jó volt :-)

20-21 hónapos korodból néhány variáció.
Tündéri voltál, ugyanakkor iszonyú csökönyös.
Amit a fejedbe vettél, mindenáron meg kellett valósítanod. Nagyon nehéz volt beleszólni a dolgaidba. Szívesen adtad a játékaidat kölcsön, de nem mindenféleképpen.
Megtanítottuk a környezetünket is, hogy ne csak úgy elvegyék a dolgaidat, hanem kérdezzék meg tőled, hogy hozzájárulsz-e.
Vajmi kevés ember "tiszteli" a kisgyerekek jogait.
Mintha egy felnőttől nem megkérdeznék, hogy szabad-e?

19-20 hónapos korodban is szüntelenül beszéltél, de gyakorlatilag ragozás nélkül és tőmondatokat szerkesztettél. Angol-magyar verzióban hoztad össze a legtöbbet.
Nagyanyádék rendesen kérdezgettek is bennünket, hogy pl. mi az a MORE NYAMI :-))
(Még kaját... - ezt jól megtanulták:-))
Magadat egyes szám harmadik személyben használtad.
"Amina alszik" - ha álmos voltál, vagy "Amina more grape" (Amina kér még szőlőt)
E két hónap gyűjteményéből néhány:
"csücsül anya" - amíg beszűrted a tápszert alvás előtt, a kiságy szélére kellett könyökölnöm, majd
"anya, simi!" - felszólításra a hátadat simogatnom.
Állandó szlogen volt a "micsiász?!" (Mit csinálsz?).
"I love you" - ha ezt mi mondtuk neked, a válasz: "Mi muuu" (Me too) volt :-)
"Szeretlek"- "én is szeretlek"
"Viapú" (Vinnie the pooh - Mici mackó)
Dobozzal a fejeden boldogan hajtogattad: "Sapta" (Sapka)
Meg akartál menteni a légytől ezért azt üvöltötted: "Ott van FLY, vigyázz!" :-)
"Nutika" - hát persze, hogy a nyuszikád.
"Cujika" - a cumid (ebből kb 8 volt forgalomban, de mindig csórtál egyet RebiKÁtól, ha átmentünk:-)
"Iszik baba tee" (Ha inni akartál)
Imádtad és kérted a "Cherry"-t és az "Apricot"-ot, valamint a "Grape"-et, a "Rapsberryt" felváltva használtad az "Áfonyával", mindkét szót szeretted.
Ha kiürült a tányérod csalódott "empty"-t hallottunk, és persze jött, a more nyami:-)
A szoba egyik végéből kiabálta, széttárt karokkal neked apa, hogy:
- Come on Aminaaa! - és várta, hogy az öléhez rohanj.
Na, ennek a játéknak alig lett vége általában, mert Te újra és újra visszarohantál és felszólítottad:
"- Apa! More KALAMB!":)
Szőlőmag piszkálás közben: "Ott, grape kakás!"
Ha koszos lett a ruhád: "Jaj, ne! Póló!"
Szerepjátékok közben, pl.takargattad a nyuszit, miközben suttogtad neki: "Nutika sleeping"
Néhány felcserélt betű a szavakban: Boci, boci KARTA", cukorka helyett: "KUCORTA".
"Kolo more" - természetesen az az átkozott Cola követelése.
Ezidőtájt agyon kicsinyítőképzőzted a neveket, igy voltam én:
"Anyaka"
"Gyöngyika"
Az unokahúgod "Rebika". Apát előszeretettel hívtad Andornak.
A buborékfújó volt a "Buborika".
Apában mégcsak elment az összevont hívószó: "GELAPA" (Gyere Apa), nade anyával ugyanez úgy hangzott: "GENYA" (ha nagyon túl akartál lenni rajta:-)))
Amint meghallottad, hogy valamelyikünk elzárta a zuhanyt, máris rohantál a melódat végezni, azaz a törülközőjét beadni a kabinba, miközben hajtogattad: "Anya (vagy Apa) towel!"
Ha valamit odaadtunk, egy laza "köszi" jött érte. Ha véletlenül megkarmoltalak, vagy valamilyen attrocitás ért, hajtogattad "bocánat, I'm sorry anya"

Elég hülyén ráálltam ezidőtájt, hogy éjjel adok neked kaját.
6 hetes korodtól végigaludtad az éjszakákat - azon kivételekkel, amikor fejlődési ugrásod volt egy-két napra -, és most "vén fejjel" rászoktál, hogy hajnal 2-3 között "Anya, kakaóóót" rimánkodással megébredsz.
Én hülye, mert ilyenkor még amúgy is fent vagyok - mint rendesen:-) -, adtam neked, ahelyett hogy álomba suttogtalak volna.
Rendesen rászoktál. 2-3 hétig hagytam magam, aztán rájöttem, hogy ezt elcsesztem, vissza kell forgatnom az idő kerekét.
Volt sírás 3 napig hajnalban amikor kaját követelgettél, de visszaszoktunk a normális átalvós éjszakára, ezzel engem hagyva lógva, és csinálhatom amit akarok.
Tudod, mint az átlagnépek, mosok-főzök-teregetek-olvasgatok-filmet nézek-blogot (na azt nem írok most:-))-pozíciót ültetgetek a Lyonessben és igy tovább :-))
A reggeli arcod édes ugye...? Mint egy Japán maci, benőtt szemekkel, a kupac nyuszival, párnával... és persze cumival:-)
Indulunk kakaózni a Minimax elé.